A -10 fokokra való tekintettel kabátban mehet csak ki a kertbe, amit rém zokon vesz.

Alul szegénynek egyszerre esett ki az összes foga, rém cuki volt.

Most már 2 visszanőtt.

Flokni kinti kutya akar lenni.

Lehet hó, fagy vagy eső, alig lehet a kertből visszacsábítani.

Kedvenc helye a párkány a teraszajtó előtt: onnan legalább látja a kertet, ha már ilyen szigorúak vagyunk és nem élhet kinn.

Biztosan tudja használni az ül parancsszót, nem rögtön, de kivárással olyan 20 mp alatt a fekszik-et és a piti-t szinte mindig azonnal megcsinálja.

Én ugyan ölebnek terveztem, de Floki nem szereti, ha fésülöm, a csatot rühelli és a kertből úgy kell betrükközni.

Hiába no, a gének.

Ő büdös kajákat rágcsáló kerti kutya akar lenni, ez az igazság. Mint az ük-ük-ük-ük ősei, akik egereket kergettek a birtokokon.

Jó kis kölyökkutyához méltón minden nap gyakoroljuk a parancsszavakat.

Ehhez egy apró kis ízesített csontocskát szoktunk segítségül hívni.

Tegnap egy (szerintem) meglehetősen büdi rudacska rágcsát kínáltam jutalomnak, és onnantól fogva Floki teljesen kész volt, a parancsszóra az ölembe ugrott, majd amikor feszkóztam, hogy igenis tessék már leülni, akkor meg is ugatott.

Így telnek a napok.

Napok óta az ül-t gyakoroljuk és már hibátlanul megy.

Ez az első napokban készült.

Kiskutya jött a házhoz.

Eredetileg Folti a neve, de mivel az egyik szeme barna, a másik meg kék, és körülötte véreres, amitől olyan szörnyecskés a kinézete, ezért Lockness-i szörnynek hívtam, majd ezt összevonva végül is Floki lett.